eloszor is elnézést mindenkitol, hogy mostanában egy kicsit hanyagoltam drága blogom írását 🙂 mindenek elott szeretném bejelenteni a NAGY hírt…a NAGY hír pedig az lenne, hogy kaptam egy gyonyoru, álló tukrot 🙂 nagyon régi álmom vált ezzel valóra ugyanis nagyon szerettem volna már egyet. gondolom mindenki tudja milyen az az érzés, hogy “úristen, vajon minden nagyon jól áll rajtam?? a lábam nem túl nagy oldalnézetbol??” és én bizony ezt a teljes “osszhatást” már elég régóta hanyagoltam :((

egy nagyon aranyos kis antik boltból vettuk, osszesen £10-ba kerult. a bolt pedig egyszeruen annyira édes volt. kis molyirtó terjengett mindenhol, rengeteg sok szinte már az osidokbol ránk maradt cuccok voltak. bizony felfedeztem egy igazi “unikumot” mégpedig egy csodálatosan szépséges retro fényképezogépet. sajnos túl drága volt, de megígértem neki, hogy amint arra felé megyek nem fogom otthagyni ;))
az alatt a pár nap alatt amíg nem írtam, egyáltalán semmi nem tortént velem. anyától megint kaptunk csomagot ( általában ha valamit szeretnénk, már konzultálunk is anyával, egybol dobja postára 3-4 nap alatt pedig már itt is van az áru ) amiben már egy nagyon régen kutatott konyv lapult 🙂 mégpedig az Anne Frank naplója. már az interneten is próbáltam keresni, de sehol nem találtam meg :(( ezért anyát ráuszítottam a városra és mint egy kopó kiszaglászta a megfelelo helyet a megfelelo keresendo cikkel!!! :)) íme a konyv:
a konyv egyszeruen fantasztikus. imádom. akinek csak kedve van és szeretne egy jó konyvet olvasni annak csak ajánlani tudom. aki esetleg nem ismerné, annak elmondom, hogy Anne Frank egy olyan 13 éves kislány, aki zsidó, és az 1942-es években kerul olyan helyzetbe, hogy el kell bújniuk, nehogy a Gestapo rájuk találjon és azonnal a kegyetlen koncentrációs táborba vigyék. a vége sajnos tragédia, ugyanis Anne megfog halni a koncentrációs táborba. az egész család meghal, egyedul az apukája marad életben. pár évvel késobb megtalálja a naplót, amit Anne vezetett rovidke életén keresztul, majd kiadja egy német konyvkiadónál 1960-ban. elég tragikus, néha siralmas, de ettol fuggetlenul nagyon érdekes.
az iskolában minden teljesen változatlanul halad, egyre gyorsabban telnek a hetek és csak száguldunk a nyári szunet felé 🙂 igaz, itt csak július kozepén lesz vége az iskolának, szóval addig ha jól számoltam ki akkor van még 6 teljes hét. :(( szóval, még egyenlore nem nagyon élem magam bele a nyári szunet érzésébe!!!
az angliai idojárásról nem is merek beszélni június lassan kozepénél már. teljes mértékben változékony. hol sut a nap, hogy esik az eso. apa mindig azzal nyugtat minket, hogy ez még csak a kissé huvos tavasz, ami már nemsokára felmelegszik olyannyira, hogy már nyárnak lehet nevezni. háát, eddig még ez a nagy “áttorés” nem változott. eddig…
hát mára ennyi belolem 🙂 mindenkinek legyen szééép napsutéses napja. megpróbálok én is egy kis napsutést csinálni magamnak 🙂 és nézegetem magamat az újonnan kapott tukorben 🙂
LEGYETEK JÓK(:






















