bizony, bizony nagyon régen írtam. de mindennek oka van! ennek is van!! blogom írását a Ryedale Folk Museumnál hagytam abba. ott 2011.06.17-i nap volt. az ido sajnos nem szerette volna, hogy menjunk, mivel kegyetlen hideg volt. mondjuk nem is tudom mit vártam ettol az idojárástól. szóval, ez az egész egy torténelmi kirándulás volt, rengeteg sok második világháborús cuccal. kis csoportokba osztottak be minket, és így kb.10-en plusz 1 tanár jártuk be az egészet. nagyon sok emberrel találkoztam, nagyon sokat beszéltek, hogy milyen volt az akkori Anglia. be kell hogy valljam, hogy én csak Magyarország második világháború ‘hátterét’ ismerem. de Anglia teljesen más volt. lényeg a lényeg, hogy egy fantasztikus napunk, vagyis napom volt. pár osztálytársam nem nagyon élvezte az egészet. ok már mindent ismernek, de nekem, aki teljesen újnak számít, nagyon tetszett. akit esetleg érdekelne a Ryedale Folk Museum felnézhet erre a weboldalra:
http://www.ryedalefolkmuseum.co.uk/
az elmúlt 3 hétben egyszer sem volt péntekem az iskolában. egyszer ez volt az ok, egyszer az volt az ok, a lényeg annyi, hogy a mai volt 3 hete az elso péntekem!! ennek az oka az volt, hogy 2011.06.17-e péntek, akkor a Museumba voltunk. rákovetkezo pénteken, ami 2011.06.24-én azért nem volt iskola, mert meghibásodott az egyik vezeték ( abból is hatalmas botrány volt* ) és ezért nem voltunk, aztán a kovetkezo pénteken, vagyis 2011.07.01-e volt, akkor pedig a ‘ballagóknak’ volt ilyen bál szeruség, és ugye az egész iskola arra készult. ez az elmúlt 3 hét nekem volt kitalálva 🙂
*most pedig kovetkezzen az amúgy iszonyat csendes Malton School talán elso nagyobb botránya. egy teljesen egyszeru csutortoki napnak indult, amikor is elkezdett zuhogni az eso. de már olyan szinten, hogy a végén én sem foglalkoztam vele, hogy a kis cipellomben CUPPOG a jéghideg víz. ( nem is beszélve a hajamról ) a ruhámból csopogott a víz. ami pedig már eleve elkezdte a botrányt az az volt, hogy még senki nem látott ekkora eso zuhatagot! nehéz elképzelni, de így van. szépen ultunk az óráinkon, amikor is az iskola két szárnyából a második szárnyba bele csapott a villám. tulajdonképpen csak a villámelhárítóba. viszont ez is elég volt ahhoz, hogy leszakítsa az iskola mennyezetén lévo vakolatot. onnan kiugrott egy szép, nedves elektromos kábel, és majdnem fejen talált egy gyereket. NAGY áramfeszultegu vezetékrol beszélunk. a végén senkinek nem lett baja, viszont a gyereket mégis bevitték a kórházba, állítólag sokkot kapott. a legtobb elektromos berendezés elromlott. gondolkodtak rajta a tanárok, hogy hazakuldjenek-e minket, de mégis úgy dontottek, hogy nem teszik meg. mert miért NE tették volna meg??? végul csutortok délután utolsó órájában megérkezett a levél, amelyben az állt, hogy pénteken nem kell iskolába jonnunk blablablaa…itt már volt nevetgélés, meg ugrándozás!!!! 🙂
holnap jon a folytatás 🙂
LEGYETEK JÓK(:
What a great blog
thank you!:)